Az angol névmások sok nyelvtanuló számára kihívást jelenthetnek a nyelv elsajátítása során – de miért is van ez így? Nos, az angolszász nyelvek nyelvtana sok szempontból eltér a magyartól, ezért számunkra igen szokatlan lehet a használatuk. A személyes névmások azonban még éppen abba a kategóriába esnek, ami egyáltalán nem is olyan különböző a magyar gyakorlattól. Ennek köszönhetően könnyen megérthető és átlátható a rendszerük, azaz: egy kis gyakorlással te is hamar gördülékenyen használhatod majd ezeket!

A következőkben átvesszük veled az angol személyes névmások alapvető típusait, megismertetünk néhány, számunkra nem megszokott szabállyal és különlegességgel is. És bízunk benne: mire befejezed az olvasást, nem marad benned semmilyen kérdés.

Angol személyes névmások – Kezdjük az alapokkal!

Az angol személyes névmások rendszere nem kifejezetten szövevényes és bonyolult, de ahhoz, hogy megértsd, tisztában kell lenned az alapokkal. A biztos alapokra a későbbiekben még biztosabb tudást építhetsz fel. Kezdjük azzal, hogy átvesszük az angol személyes névmások alaptípusait, amelyek a következők: alanyeset, tárgyeset, jelzői, illetve önálló birtokos névmások. Ezeknek minden számban és személyben megvan a maguk kifejezése, egyes esetekben viszont a kifejezések megegyeznek, ami talán okot adhat egy kis bizonytalanságra. De ha jól begyakorlod ezeket, nem fogod elrontani.

Emellett, mint oly sok angolszász nyelvben, az angolban is vannak hímnemű és nőnemű alakok (he, she) – azonban nem minden számban és személyben. (Szerencsére a szavaknak nincs külön nemük, ami meglehetősen leegyszerűsíti az angolt tanulók dolgát, például azokhoz képest, akik a francia nyelvet szeretnék elsajátítani.) Sőt, az angolban külön névmás vonatkozik az élettelen dolgokra is (it), de gyakran ugyanezt a névmást használják az ismeretlen nemű élőlényekre is – erre később hozunk példát.

Most pedig nézzük meg pontosan, hogy milyen kifejezéseket használunk az egyes típusokban!

Alanyeset, tárgyeset, jelzői, illetve önálló birtokos névmások

A következőkben áttekintjük, hogy mit is jelentenek ezek, sőt néhány példamondattal is segítjük a megértést.

A személyes névmás alanyesete

E/1 – I (én)
E/2 – you (te)
E/3 – hímnem: he (ő – férfi), nőnem: she (ő – nő), élettelen: it (az)
T/1 – we (mi)
T/2 – you (ti)
T/3 – they (ők)

Példamondatok:

I like cartoons. – Én szeretem a rajzfilmeket. (A magyarban, ha nincs kiemelt szerepe, nem szoktuk kimondani a személyes névmást, tehát: Szeretem a rajzfilmeket.)

You look tired. – Fáradtnak tűnsz./Fáradtnak tűntök. (Alanyesetben az egyes szám második személyre ugyanazt a szót használjuk, mint a többes szám második személyre. Ezekben az esetekben a szövegkörnyezetből derül ki, hogy melyikre gondol a beszélő. Látni fogjuk, hogy ez a többi névmástípus esetében is hasonlóan alakul.)

They know how to swim. – Tudnak úszni.

Is it your dog? – A te kutyád?

A személyes névmás tárgyesete

E/1 – me (engem)
E/2 – you (téged)
E/3 – hímnem: him, nőnem: her, élettelen: it (őt, azt)
T/1 – us (minket)
T/2 – you (titeket)
T/3 – them (őket)

Példamondatok:

They know me. – Ismernek engem.

Can they teach you? – Meg tudnak tanítani téged?/Meg tudnak tanítani titeket? (Ugyanaz a helyzet, mint amit az alanyesetnél már említettünk: az egyes szám második személy és a többes szám második személy névmást kifejező szó megegyezik egymással, így a szövegkörnyezetből derül ki, hogy a beszélő melyikre gondol.)

Will you take them? – Elviszed őket?

Jelzői birtokos névmások

E/1 – my (az én …m)
E/2 – your (a te …d)
E/3 – hímnem: his, nőnem: her, élettelen: its (az ő …a, annak a …a)
T/1 – our (a mi …nk)
T/2 – your (a ti …tok/tek/tök stb.)
T/3 – their (az ő …juk/jük/ük stb.)

Példamondatok:

That is his bag. – Az az ő táskája.

It is your responsibility. – Ez a te felelősséged./Ez a ti felelősségetek. (A helyzet itt is ugyanaz az egyes szám második személy, illetve a többes szám második személy esetében, mint az alany-, illetve tárgyesetben.)

Do you think it is their book? – Szerinted az az ő könyvük?

A példamondatokból máris kitűnik, hogy a magyar nyelv mennyivel bonyolultabb, mint az angol, hiszen egy dolgot sokkal többféleképpen fejezünk ki. Egy-egy névmás helyett különböző ragokat, toldalékokat használunk – számtalan bonyolult szabály alapján. Ezzel csak azt akarjuk mondani: az angol nyelvtanulás valójában jóval egyszerűbb, mint amilyennek elsőre tűnhet.

Önálló birtokos névmások

E/1 – mine (enyém)
E/2 – yours (tiéd)
E/3 – hímnem: his, nőnem: her, élettelen: its (övé, azé)
T/1 – ours (miénk)
T/2 – yours (tiétek)
T/3 – theirs (övék)

Példamondatok:

This cat is mine. – Ez a macska az enyém.
The arriving boat is yours. – Az érkező hajó a tiétek./Az érkező hajó a tiéd. (A fentiek szerint itt is megegyezik az egyes szám második személyre és a többes szám második személyre használt kifejezés.)

That room will be ours. – Az a terem lesz a miénk.

Rendhagyó esetek

A fentiekben láthattál példákat olyan nyelvtani esetekre, amelyek a magyar fülnek – vagy ebben az esetben szemnek – egy kissé szokatlanok. Most kitérünk néhány olyan különbözőségre, amire a mindennapi beszéd során érdemes odafigyelni, illetve néhány gyakorlati tanácsot is adunk.

I, azaz én

Már rögtön az alanyesetnél, tehát a legegyszerűbb esetben is kitűnik valami, ami számodra is furcsa lehet. Az én-t nem más jelöli, mint egy nagy I betű. Ez minden alkalommal naggyal írandó, teljesen mindegy, hogy a mondatban hol helyezkedik el. A többi angol személyes névmás viszont minden esetben kicsivel írandó.

E/3, azaz nemek

Azt már láthatod, hogy hogyan használjuk az angolban a nemeket. A szavaknak szabály szerint nincs nemük, azonban egyes szám harmadik személyű mondatokban női (she), férfi (he), és élettelen (it) is lehet a megjelölés. Az it-et nemcsak élettelen dolgokra, hanem olyan élőlényekre is használjuk, amelyeknek nem ismerjük a nemét, ilyenek például a háziállatok.

Illetve, ma már nem mehetünk el szó nélkül a politikailag korrekt kifejezések mellett sem. Ha valaki nem szeretné, hogy a neme szerint határozzák meg, akkor a semleges they a megfelelő kifejezés. Ilyen esetekben a többi névmástípus esetén is a they különböző változatait – them, their stb. – alkalmazhatjuk.

E/2 és T/2

A fenti példák után talán egy kicsit félelmetesnek tűnhet az, hogy az E/2-re és a T/2-re ugyanazok a személyes névmások vonatkoznak, legyen az önálló birtokos névmás vagy a személyes névmás tárgyesete. De aggodalomra semmi ok! Ez ugyanis egy olyan részletkérdés, amiből biztosan nem származik majd semmilyen félreértés, a szövegkörnyezetből mindig egyértelmű lesz, mire gondolnak.

Hát maga?

A példákból ez nem tűnt ki, ezért fontos kiemelni: az angolban nincs magázás és tegezés. Sőt, semmilyen más megkülönböztetés sem jelzi azt, ha valakit megtisztelünk a magázó vagy önöző hangnemmel. Az angolban egész egyszerűen az egyes és többes számban megegyező you-t – illetve annak különböző alakjait – használjuk.

Példamondat:

This is your car. – Ez a te autód./Ez az ön autója./Ez az önök autója.

A fenti példamondatoknál az egyszerű megértés kedvéért erre nem tértünk ki.

Birtokos névmások

Újabb hasonlóság a magyar nyelvvel: az önálló és a jelzői birtokos névmások esete. A két nyelv ugyanis megegyezik abban, hogy mindkettőben megvan a birtokos forma két típusa, és a két típus között van különbség – még stílusban is. Az önálló birtokos névmások ugyanis hangsúlyosabbak egy mondaton belül, mint a birtokos jelzős szerkezet.

Példamondatok:

This pen is mine. – Ez a toll az enyém.
It’s my pen. – Ez az én tollam.

Ugye, érezhető a különbség? De a két nyelv abban is azonos, hogy nem mindegy, hol helyezkednek el a névmások a mondaton belül.

Te, te, te

Most már láthatod, hogy az angol névmások esete közel sem olyan nagy ördöngösség, mint amilyennek első ránézésre tűnik. A példamondatokból azonnal kitűnik, hogy a felépítésük és használatuk átlátható és minden esetben logikus. Így, ha megjegyzed a kifejezéseket és a néhány, számodra szokatlan esetet, hamar magabiztosan használhatod a nyelv alapjait.

Kapcsolódó cikkek