Könnyű dolga van annak, aki az angol nyelv mellett tette le a voksát. Legalábbis az igeragozás szempontjából, hiszen a világ legnépszerűbb nyelve ebben a tekintetben igen egyszerűnek mondható. Más a helyzet anyanyelvünkkel, a magyarral, hiszen nálunk az igerag utalhat a cselekvők személyére és számára vagy éppen a cselekvés tárgyára. A német nyelv pedig még tovább bonyolítja a helyzetet.

A jó hír az, hogy a németben nem létezik külön tárgyas ragozás, a rossz hír pedig az, hogy az igeidők jelentősen módosítják az igéket. Márpedig Goethe és a Rammstein nyelvében igen változatosak az igeidők, szóval nem árt odafigyelni. És természetesen nem is a német nyelvről lenne szó, ha nem létezne fél tucat kivétel és speciális eset. A német melléknévragozás rejtelmeivel már megismerkedhettél nálunk, most pedig itt az idő elmerülni az igeragozás világában.

Az igeragozás általános szabályai

Egy német ige szótári alakja jellemzően „-en”, „-n” végződést kap: gehen, lernen, stehen, wissen. Amikor ragoznod kell, ez a végződés eltűnik, és a helyére illesztheted a személyragot. Maradva a lernen, azaz tanulni igénél, alapesetben így fest a német igeragozás:

  • Ich lerne (én tanulok)
  • Du lernst (te tanulsz)
  • Er, sie, es lernt (ő tanul)
  • Wir lernen (mi tanulunk)
  • Ihr lernt (ti tanultok)
  • Sie lernen (ők tanulnak)

Míg magyarul a személyes névmás nélkül is teljesen értelmes mondatot kapunk, addig a németben mindig szerepelnie kell, hogy kire vonatkozik a cselekvés.

  • Mit csinálsz?
  • (Én) Tanulok.
  • Was machst Du?
  • Ich lerne.

Bár cikkünkben csak a cselekvő igeragozás (das Aktiv) kijelentő módját vesszük górcső alá, érdemes tudnod, hogy felszólító és kötőmódban más és más az igeragozás, illetve a szenvedő igeragozás (das Passiv) is fontos része a német nyelvtannak. Ezek azonban a legtöbb esetben a cselekvő igeragozás logikáját követik, illetve arra alapulnak, ezért érdemes jól megtanulnod a következő szabályokat.

Ragozás jelen időben

A jelen idejű igeragozás igazán egyszerű a németben: a lernen igén keresztül már korábban bemutattuk, hogyan viselkednek az igék ebben az esetben. A német nyelv legtöbb igéje szabályos igének számít, így a fenti szabálynak engedelmeskednek. Ide tartozik – sok ezer egyéb szó mellett – a fragen, a finden, a gehen, a leben vagy a warten.

Igen ám, de mégsem minden ige mondható szabályosnak. Ezek a rendhagyó igék, és ide tartozik például a tun (csinálni) és a wissen (tudni). Ezek ragozása jelen időben a következőképpen történik:

  • Ich tue / weiß
  • De tust / weißt
  • Er, sie, es tut / weiß
  • Wir tun / wissen
  • Ihr tut / wisst
  • Sie tun / wissen

A létigék különleges eseteknek számítanak minden nyelvben, hiszen általában a legrégebbi szavak közé tartoznak. Ennek megfelelően a ragozásuk is rendhagyó lehet, ahogy a németben pontosan ez a helyzet a létigékkel és a birtoklást kifejező igékkel (haben, sein, werden).

  • Ich habe / bin / werde
  • Du hast / bist / wirst
  • Er, sie, es hat / ist / wird
  • Wir haben / sind / werden
  • Ihr habt / seid / werdet
  • Sie haben / sind / werden

Ragozás múlt időben

A németben a Perfekt, vagyis a befejezett múlt időt kell majd a leggyakrabban használnod. Azért hívják így, mert egy már befejezett cselekvésre utal, aminek ugyanakkor hatása van a jelenre is (nem aludtam jól – vagyis fáradt vagyok). A gyenge igék ragozása igazán egyszerű: „ge” + igekötő + t. Persze mindehhez társul a haben segédige is.

  • Ich habe viel gelernt – Sokat tanultam

A „ge” előtagot azonban nem minden ige kapja meg. Kivétel például, ha az igekötő nem válik el az igétől:

  • erkennen – erkannt
  • beginnen – begonnen

Ugyanez a helyzet az „-ieren” végződésű igékkel is:

  • kontrollieren – hat kontrolliert
  • organisieren – hat organisier

A Perfekt mellett az Imperfekt is gyakorta használatos múlt idő, ami akkor kerül elő, ha egy hosszú, múltbeli eseményt akarsz elmesélni. Igeragozás szempontjából a gyenge igék, és szerencsére a létigék is könnyű esetnek számítanak, hiszen a szótőhöz kapcsolt „-(e)te” időjellel máris kész a Perfekt forma:

  • Ich lernte / war / hatte
  • Du lerntest / warst / hattest
  • Er, sie, es lerntet / war / hatte
  • Wir lernten / waren / hatten
  • Ihr lerntet / wart / hattet
  • Sie lernten / waren / hatten

Ragozás jövő időben

A jövő idő a német igeragozás egyik legkönnyebb fejezete. Hiszen itt tulajdonképpen nem is magát az igét kell ragoznod, hanem a jövőbeliséget kifejező werden segédigét. Maga a főige a főnévi igeneves (Infinitiv) szerkezetével szerepel a mondatban.

  • Ich werde lernen – Tanulni fogok
  • Ich werde laufen – Futni fogok

A werden ragozás jövő időben is ugyanúgy fest, mint ahogy a jelen időnél már láthattad:

  • Ich werde lernen
  • Du wirst lernen
  • Er, sie, es wird lernen
  • Wir werden lernen
  • Ihr werdet lernen
  • Sie werden lernen

Rendhagyó igeragozás a németben

Módbeli segédigék

A németben hat darab módbeli segédige van, és sajnos ezek egyáltalán nem követik az eddig megismert szabályokat. A können, a müssen, a sollen, a wollen, a mögen és a dürfen már jelen időben is furcsán viselkednek.

  • Ich kann / muss / soll / will/ mag / darf
  • Du kannst / musst / sollst/ willst / magst/ darfst
  • Er, sie es kann / muss / soll / will / mag / darf
  • Wir können / müssen / sollen / wollen / mögen / dürfen
  • Ihr könnt / müsst / sollt / wollt / mögt / dürft
  • Sie können / müssen / sollen / wollen / mögen / dürfen

A módbeli segédigék elsősorban Imperfekt formában fordulnak elő, a ragozásuk pedig a következőképpen fest:

  • Ich konnte / musste / sollte / wollte / mochte / durfte
  • Du konntest / musstest / solltest / wolltest / mochtest / durftest
  • Er, sie, es konnte / musste / sollte / wollte / mochte / durfte
  • Wir konnten / mussten / sollten / wollten / mochten / durften
  • Ihr konntet / musstet / solltet / wolltet / mochtet / durftet
  • Sie konnten / mussten / sollten / wollten / mochten / durften

Tőhangváltós igék

Kétféle tőhangváltós ige létezik a német nyelvben: az Umlaut és a Brechung. A tőhangváltás azt jelenti, hogy az alapigében múlt idő esetén, egyes szám második és harmadik személyben megváltozik a magánhangzó. Brechungnál ez úgy néz ki, hogy az igében lévő „e” hang „i”-re vagy éppen „ie”-re módosul. Tipikusan ilyen szó a geben, a sehen, a nehmen és a treffen. Nézzük őket jelen idejű ragozásban:

  • Ich gebe / sehe/ nehme / treffe
  • Du gibst / siehst / nimmst / triffst
  • Er, sie, es gibt / sieht / nimmt / trifft
  • Wir geben / sehen / nehmen / treffen
  • Ihr gebt / seht / nehmt / trefft
  • Sie geben / sehen / nehmen / treffen

Az Umlautos igéknél az „a”, „au” vagy „o” hang változik: nomen est omen, két pöttyöt kapnak, vagyis „ä”, „äu” vagy „ö” lesz belőlük. Ilyen ige egyebek mellett a schlafen, a laufen, a fahren vagy a stoßen. Jelen időben így fest a ragozásuk:

  • Ich schlafe / laufe / fahre / stoße
  • Du schläfst / läufst / fährst / stößt
  • Er, sie, es schläft / läuft / fährt / stößt
  • Wir schlafen / laufen / fahren / stoßen
  • Ihr schlaft / lauft / fahrt / stoßt
  • Sie schlafen / laufen / fahren / stoßen

Logika és magolás

A német nyelv megannyi területére igaz, hogy a szabályok mellett rengeteg kivétel és speciális eset tarkítja a nyelvtant. Az igeragozás kapcsán is olvashattál egy-két aranyszabályról, ugyanakkor az erős és vegyes ragozású igéknél sokszor csak a magolás marad. Hasonló a helyzet az Umlautos igékkel is: míg a laufen tőhangváltós ige, a teljesen hasonló hangzású kaufen nem az (du kaufst, er, sie, es kauft). Nincs más hátra tehát, mint tanulni és tanulni, és persze minél többet beszélni németül!

Kapcsolódó cikkek