Gondot okoznak az elválasztás szabályai? Mutatjuk a tudnivalókat
2019. 10. 30.
Az elválasztás egy viszonylag egyszerű nyelvtani szabály, amit sok esetben tudat alatt, csupán érzésből végzünk el. Nincs ezzel semmi baj, általában az ilyen jellegű hozzáállás a legtöbb kifejezésnél és tulajdonnévnél működőképes. Azonban vannak olyan kifejezések, amelyeknél a szótagolás szabálya valamennyire módosul.
Ebben a cikkben bemutatjuk azt a négy csoportot, amelyek során változhat az elválasztás technikája.
Mi az az elválasztás?
A nyomtatott és a kézzel írott szövegben elég gyakran előfordul, hogy helyszűke miatt a szóalaknak vagy a szónak egy részét a sor végéről a következő sorba kell átvinni. Az írás ilyen jellegű megszakítását nevezzük elválasztásnak.
Az elválasztást kötőjellel (-) jelöljük, amit nem szabad összetéveszteni a nagykötőjellel és a gondolatjellel, amelyeknek megegyező jele a „–”.
A módszernél csak a sor végén kell kitenni a kötőjelet, a sor elején csak abban az esetben szerepelhet, ha az elválasztott szó eleve kötőjeles (például Észak-Amerika).
Az elválasztást, mind a szó alapformájában, mind pedig toldalékolt alakjában, a szótagolás szerint kell megejteni, és az alkotóelemek vagy összetételi tagok határa csak az összetett szavak esetében vehető figyelembe.
Az elválasztással kapcsolatos tudnivalókat a legfrissebb Szabályzat AkH. 223–238. pontjai tartalmazzák.
Elválasztás szótagolás szerint
Az elválasztás szabályait általában négy csoportra lehet osztani attól függően, hogy azok milyen típusú szavakra vonatkoznak. Ez a négy fajta az egyszerű kifejezések és tulajdonnevek, az idegen eredetű szavak, a mozaikszók és az összetett szavak.
1. Egyszerű kifejezések és tulajdonnevek
A legtöbb egyszerű közszó és tulajdonnév esetében a szótagolás szerint kell eljárni, legyen az egyszerű alakban vagy toldalékolt állapotban (képzős, jeles, ragos). Az eljárás maga egyszerű, de van néhány szempont, amit figyelembe kell venni a helyes szótagoláshoz.
Minden egyes szó annyi szótagból áll, ahány magánhangzót tartalmaz. Ebből adódóan az egy szótaggal rendelkező kifejezéseket nem lehet elválasztani.
- Példa: tél (nem elválasztható); te-le-fon (3 szótag, 2 elválasztás); Ba-la-ton-ke-ne-se (6 szótag, 5 elválasztás).
A magánhangzó önmagában állva is alkothat különálló szótagot.
- Példa: A-la-dár; e-le-mó-zsi-a; di-ó.
A több szótaggal rendelkező szóalakokat, szavakat bármelyik szótag határáig el lehet választani.
- Példa: fia-tal vagy fi-atal; rendü-letlenül vagy rendületle-nül vagy ren-dületlenül.
A több szótaggal rendelkező és több kiejtett magánhangzót tartalmazó szavak esetében az egyedül szótagot képező magánhangzók tetszés szerint vihetőek át a következő sorba, vagy lehet ezeket a sor végén hagyni.
- Példa: ide-ális vagy ideá-lis; di-adal vagy dia-dal; könyve-itek vagy könyvei-tek.
Ilyenkor érdemes megjegyezni, hogy a szó végén önmagában álló magánhangzót esztétikai okból kifolyólag nem szokás átvinni az új sorba.
Átvihetőek a két magánhangzót jelölő azonos betűk is.
- Példa: ko-ordináció.
Ha két magánhangzó közé egy mássalhangzó ékelődik, akkor azt már a következő sorba kell átvinni.
- Példa: te-rep; Bu-da-pest; ke-rék; ni-hil.
A kétféle mássalhangzót jelölő betűk esetében az egyiket a régi sorban kell hagyni, míg a másik az újba kerül.
- Példa: Er-zsébet; kör-te; ked-ves.
Olyan magánhangzók közötti mássalhangzónál, amelyek kettőzött betűt tartalmaznak, az egyik jel marad a meglévő sorban, a másik átkerül a következőbe.
- Példa: haty-tyú; ton-na.
Akkor, ha két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelölő betű található, akkor csak az utolsót szabad átvinni.
- Példa: temp-lom; Hamburg-ban.
Fontos megemlíteni, hogy a magyar helyesírás szerint az olyan betűk, mint a dz és a dzs önálló mássalhangzóként és nem pedig hangkapcsolatként funkcionálnak, ezért nem lehet ezeket elválasztani.
Ugyanez vonatkozik a ch betűre is. Az x bár két hangot (k+sz) jelöl, de ennek ellenére egy betűként funkcionál. A szabályzat ezeket rövid mássalhangzónak tekinti, ezért a szótagolás esetében is így kell eljárni. Akkor, ha az x és a ch idegen eredetű szavakhoz toldalék ragad, és azt a toldalék és a szó érintkezésénél szükséges elválasztani, akkor az említett betűk egy utánuk követő magánhangzó megléte esetében kerülnek át a következő sorba.
- Példa: pe-ches; refle-xek.
Hasonló a szabály a régies magyar családnevek esetében, ugyanis ilyenkor szintén a hangérték alapján kell az elválasztást végrehajtani.
- Példa: Ben-czúr (ben-cúr); Beö-thy (bö-ti).
Kettőzött mássalhangzó jelenléte esetében az egyiket át kell vinni.
- Példa: Kos-suth; Bes-senyei.
2. Idegen eredetű szavak
Az idegen írásmód alapján írt kifejezéseket és tulajdonneveket a magyar nyelvben a kiejtésük szerint választjuk el.
Az olyan betűcsoportok, amik egy magánhangzót jelölnek, egy szótagba tartoznak, ezért ezeket nem lehet elválasztani.
- Példa: Mon-taigne; Baude-laire.
A dz és dzs betűhöz hasonlóan nem választjuk el az egy betűcsoportot jelölő mássalhangzókat.
- Példa: Wa-shing-ton; Chur-chill; Bo-lo-gna.
Az idegen nyelvekben gyakran előfordulnak különböző hangokat jelölő betűcsoportok, amelyeket általában az adott nyelvben nem lehet elválasztani, de a magyar szövegben ennek ellenére megengedett.
- Példa: Chris-tie; ma-est-ro.
Abban az esetben, ha a forrásnyelv kifejezése két, a magyarban nem önálló létű elemből keletkezik, akkor azt el lehet választani.
- Példa: demok-rata; abszt-rakt.
Ennek ellenére szaktudományi szövegekben az ismertebb elő- vagy utótagok meglétét figyelembe veszik, és az elválasztást aszerint végzik el.
- Példa: mikro-szkóp (a mikrosz-kóp is helyes); termo-sztát (helyes a termosz-tát is).
3. Mozaikszók
Azok a mozaikszók, amelyek legfeljebb egy magánhangzót tartalmaznak, nem választhatóak el.
- Példa: SZTK; ORFK.
A kettő vagy több magánhangzóval rendelkező mozaikszók a szótagolás szerint tagolhatóak.
- Példa: EL-TE; NA-TO.
A kötőjellel hozzátett toldalék esetében a toldalékot kell átvinni az új sorba.
- Példa: ENSZ-hez; USA-beli.
A szóösszevonásoknál szintén a szótagolás alapján kell elválasztani.
- Példa: Ag-ro-co-op.
4. Összetett szavak
Az összetett szavak elválasztása kicsit másképp működik, hiszen ebben az esetben figyelembe kell venni a szóösszetételt is. Szerencsére a mai magyar nyelvben ezek a határok könnyen érzékelhetőek, így aki ismeri a szabályt, boldogulni tud. Ha az összetett szó nem az összetételi határon választódik el, akkor az eljárás a szótagolás alapján történik meg.
A két egytaggal rendelkező összetett szavak elválasztásánál az egyik szó a meglévő sorba, a másik pedig az új sorba kerül.
- Példa: kül-ügy; rend-őr; vas-út; szét-szed.
A kettőnél több szótagból álló kifejezéseket az összetétel határán kell elválasztani.
- Példa: bükk-erdő; dél-előtt; leg-ügyesebb; Zala-egerszeg.
Több olyan kifejezés is létezik a magyarban, amelyeknek egy eleme önálló szó, azonban az előtagja valamilyen idegen származású kifejezés, ami a mi nyelvünkben nem funkcionál külön szóként. Ha ilyenkor a találkozási pontnál van szükség az elválasztásra, akkor általában tekintettel kell lenni a szóalakok határára.
- Példa: anti-biotikum; infra-strukrúra., transz-verzális.
A fent említett szabályok jól mutatják, hogy az elválasztás egy viszonylag egyszerű művelet, csupán néhány tényezőre kell odafigyelni a helyes használathoz. Minden szó annyi szótaggal rendelkezik, ahány magánhangzó van benne, ebből adódóan a szótagolás szerinti elválasztás a leggyakoribb módszer. Bizonyos összetett szavak elválasztásakor is alkalmazható, de ilyenkor inkább fontosabb a szóalakok határaira figyelni.