Gondot okoznak az elválasztás szabályai? Mutatjuk a tudnivalókat

Az elválasztás egy viszonylag egyszerű nyelvtani szabály, amit sok esetben tudat alatt, csupán érzésből végzünk el. Nincs ezzel semmi baj, általában az ilyen jellegű hozzáállás a legtöbb kifejezésnél és tulajdonnévnél működőképes. Azonban vannak olyan kifejezések, amelyeknél a szótagolás szabálya valamennyire módosul.

Ebben a cikkben bemutatjuk azt a négy csoportot, amelyek során változhat az elválasztás technikája.

Mi az az elválasztás?

A nyomtatott és a kézzel írott szövegben elég gyakran előfordul, hogy helyszűke miatt a szóalaknak vagy a szónak egy részét a sor végéről a következő sorba kell átvinni. Az írás ilyen jellegű megszakítását nevezzük elválasztásnak.

Az elválasztást kötőjellel (-) jelöljük, amit nem szabad összetéveszteni a nagykötőjellel és a gondolatjellel, amelyeknek megegyező jele a „–”.

A módszernél csak a sor végén kell kitenni a kötőjelet, a sor elején csak abban az esetben szerepelhet, ha az elválasztott szó eleve kötőjeles (például Észak-Amerika).

Az elválasztást, mind a szó alapformájában, mind pedig toldalékolt alakjában, a szótagolás szerint kell megejteni, és az alkotóelemek vagy összetételi tagok határa csak az összetett szavak esetében vehető figyelembe.

Az elválasztással kapcsolatos tudnivalókat a legfrissebb Szabályzat AkH. 223–238. pontjai tartalmazzák.

Elválasztás szótagolás szerint

Az elválasztás szabályait általában négy csoportra lehet osztani attól függően, hogy azok milyen típusú szavakra vonatkoznak. Ez a négy fajta az egyszerű kifejezések és tulajdonnevek, az idegen eredetű szavak, a mozaikszók és az összetett szavak.

1. Egyszerű kifejezések és tulajdonnevek

A legtöbb egyszerű közszó és tulajdonnév esetében a szótagolás szerint kell eljárni, legyen az egyszerű alakban vagy toldalékolt állapotban (képzős, jeles, ragos). Az eljárás maga egyszerű, de van néhány szempont, amit figyelembe kell venni a helyes szótagoláshoz.

Minden egyes szó annyi szótagból áll, ahány magánhangzót tartalmaz. Ebből adódóan az egy szótaggal rendelkező kifejezéseket nem lehet elválasztani.

• Példa: tél (nem elválasztható); te-le-fon (3 szótag, 2 elválasztás); Ba-la-ton-ke-ne-se (6 szótag, 5 elválasztás).

A magánhangzó önmagában állva is alkothat különálló szótagot.

• Példa: A-la-dár; e-le-mó-zsi-a; di-ó.

A több szótaggal rendelkező szóalakokat, szavakat bármelyik szótag határáig el lehet választani.

• Példa: fia-tal vagy fi-atal; rendü-letlenül vagy rendületle-nül vagy ren-dületlenül.

A több szótaggal rendelkező és több kiejtett magánhangzót tartalmazó szavak esetében az egyedül szótagot képező magánhangzók tetszés szerint vihetőek át a következő sorba, vagy lehet ezeket a sor végén hagyni.

• Példa: ide-ális vagy ideá-lis; di-adal vagy dia-dal; könyve-itek vagy könyvei-tek.

Ilyenkor érdemes megjegyezni, hogy a szó végén önmagában álló magánhangzót esztétikai okból kifolyólag nem szokás átvinni az új sorba.

Átvihetőek a két magánhangzót jelölő azonos betűk is.

• Példa: ko-ordináció.

Ha két magánhangzó közé egy mássalhangzó ékelődik, akkor azt már a következő sorba kell átvinni.

• Példa: te-rep; Bu-da-pest; ke-rék; ni-hil.

A kétféle mássalhangzót jelölő betűk esetében az egyiket a régi sorban kell hagyni, míg a másik az újba kerül.

• Példa: Er-zsébet; kör-te; ked-ves.

Olyan magánhangzók közötti mássalhangzónál, amelyek kettőzött betűt tartalmaznak, az egyik jel marad a meglévő sorban, a másik átkerül a következőbe.

• Példa: haty-tyú; ton-na.

Akkor, ha két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelölő betű található, akkor csak az utolsót szabad átvinni.

• Példa: temp-lom; Hamburg-ban.

Fontos megemlíteni, hogy a magyar helyesírás szerint az olyan betűk, mint a dz és a dzs önálló mássalhangzóként és nem pedig hangkapcsolatként funkcionálnak, ezért nem lehet ezeket elválasztani.

Ugyanez vonatkozik a ch betűre is. Az x bár két hangot (k+sz) jelöl, de ennek ellenére egy betűként funkcionál. A szabályzat ezeket rövid mássalhangzónak tekinti, ezért a szótagolás esetében is így kell eljárni. Akkor, ha az x és a ch idegen eredetű szavakhoz toldalék ragad, és azt a toldalék és a szó érintkezésénél szükséges elválasztani, akkor az említett betűk egy utánuk követő magánhangzó megléte esetében kerülnek át a következő sorba.

• Példa: pe-ches; refle-xek.

Hasonló a szabály a régies magyar családnevek esetében, ugyanis ilyenkor szintén a hangérték alapján kell az elválasztást végrehajtani.

• Példa: Ben-czúr (ben-cúr); Beö-thy (bö-ti).

Kettőzött mássalhangzó jelenléte esetében az egyiket át kell vinni.

• Példa: Kos-suth; Bes-senyei.

2. Idegen eredetű szavak

Az idegen írásmód alapján írt kifejezéseket és tulajdonneveket a magyar nyelvben a kiejtésük szerint választjuk el.

Az olyan betűcsoportok, amik egy magánhangzót jelölnek, egy szótagba tartoznak, ezért ezeket nem lehet elválasztani.

• Példa: Mon-taigne; Baude-laire.

A dz és dzs betűhöz hasonlóan nem választjuk el az egy betűcsoportot jelölő mássalhangzókat.

• Példa: Wa-shing-ton; Chur-chill; Bo-lo-gna.

Az idegen nyelvekben gyakran előfordulnak különböző hangokat jelölő betűcsoportok, amelyeket általában az adott nyelvben nem lehet elválasztani, de a magyar szövegben ennek ellenére megengedett.

• Példa: Chris-tie; ma-est-ro.

Abban az esetben, ha a forrásnyelv kifejezése két, a magyarban nem önálló létű elemből keletkezik, akkor azt el lehet választani.

• Példa: demok-rata; abszt-rakt.

Ennek ellenére szaktudományi szövegekben az ismertebb elő- vagy utótagok meglétét figyelembe veszik, és az elválasztást aszerint végzik el.

• Példa: mikro-szkóp (a mikrosz-kóp is helyes); termo-sztát (helyes a termosz-tát is).

3. Mozaikszók

Azok a mozaikszók, amelyek legfeljebb egy magánhangzót tartalmaznak, nem választhatóak el.

• Példa: SZTK; ORFK.

A kettő vagy több magánhangzóval rendelkező mozaikszók a szótagolás szerint tagolhatóak.

• Példa: EL-TE; NA-TO.

A kötőjellel hozzátett toldalék esetében a toldalékot kell átvinni az új sorba.

• Példa: ENSZ-hez; USA-beli.

A szóösszevonásoknál szintén a szótagolás alapján kell elválasztani.

• Példa: Ag-ro-co-op.

4. Összetett szavak

Az összetett szavak elválasztása kicsit másképp működik, hiszen ebben az esetben figyelembe kell venni a szóösszetételt is. Szerencsére a mai magyar nyelvben ezek a határok könnyen érzékelhetőek, így aki ismeri a szabályt, boldogulni tud. Ha az összetett szó nem az összetételi határon választódik el, akkor az eljárás a szótagolás alapján történik meg.

A két egytaggal rendelkező összetett szavak elválasztásánál az egyik szó a meglévő sorba, a másik pedig az új sorba kerül.

• Példa: kül-ügy; rend-őr; vas-út; szét-szed.

A kettőnél több szótagból álló kifejezéseket az összetétel határán kell elválasztani.

• Példa: bükk-erdő; dél-előtt; leg-ügyesebb; Zala-egerszeg.

Több olyan kifejezés is létezik a magyarban, amelyeknek egy eleme önálló szó, azonban az előtagja valamilyen idegen származású kifejezés, ami a mi nyelvünkben nem funkcionál külön szóként. Ha ilyenkor a találkozási pontnál van szükség az elválasztásra, akkor általában tekintettel kell lenni a szóalakok határára.

• Példa: anti-biotikum; infra-strukrúra., transz-verzális.

A fent említett szabályok jól mutatják, hogy az elválasztás egy viszonylag egyszerű művelet, csupán néhány tényezőre kell odafigyelni a helyes használathoz. Minden szó annyi szótaggal rendelkezik, ahány magánhangzó van benne, ebből adódóan a szótagolás szerinti elválasztás a leggyakoribb módszer. Bizonyos összetett szavak elválasztásakor is alkalmazható, de ilyenkor inkább fontosabb a szóalakok határaira figyelni.