Így írd helyesen az igekötőket

Milyen könnyű dolga van annak, akinek angol az anyanyelve! Az angolban igazán pofonegyszerű szabályok vonatkoznak az igekötőkre. Nem úgy a magyarban, ahol az igekötők helyesírása igazi rémálom lehet. Hogy miért? Azért, mert nálunk az igekötő állhat az ige előtt, után, sőt akár egy harmadik szó is kettőjük közé furakodhat. Meggyűlhet a bajunk azzal, hogy az igekötőt mikor kell egybeírni az igével, és mikor szükséges a különválasztás, esetleg a kötőjel. Szerencsére a helyzet nem reménytelen, hiszen néhány egyszerű szabály elsajátításával könnyedén megbirkózhatunk az igekötőkkel. Lássuk, melyek ezek pontosan!

A magyar nyelv egyedisége: az igekötők

Mik pontosan az igekötők?

Az igekötő viszonyszó (segédszó), amelynek az a funkciója, hogy egy-egy ige jelentését módosítsa vagy akár teljes mértékben meg is változtassa. Gondoljunk csak arra, mennyire mást jelent az, hogy nézek rád, illetve az, hogy felnézek rád. Az ige ugyanaz maradt, de egy aprócska igekötő egészen más értelemmel ruházza fel.
Nem soroljuk fel az összes magyar igekötőt, csak azokat említjük meg, amelyeket gyakran használunk:

• alá, el, előre, észre, fel/föl, felé/fölé, ide, itt, ketté, ki, körbe, közbe, külön, le, meg, mellé, neki, oda, ott, össze, rá, szembe, túl, utol, újra, végre, vissza

Az igekötőket három nagy csoportba sorolhatjuk aszerint, hogy milyen jelentésmódosító szerepük van.

• A cselekvés irányát jelző igekötők: leszalad, feltesz, átmegy
• A cselekvés kezdetét, tartós jellegét, befejezettségét mutató igekötők: megvásárol, kiolvas, végigmegy, elalszik
• Az ige jelentését megváltoztató igekötők: odavan, közbevág, félbeszakít

Ezért nehéz az igekötők használata

Több dolog is gondot okozhat, amikor megfelelően próbáljuk használni és leírni az igekötőket. Kezdjük azzal, hogy egyes szavak nem is igekötők, noha első ránézésre annak tűnnek. Az ál-igekötős igék közé tartozik például a fellebbez vagy a szembesül. Ha nem tudjuk, hogy ezek nem igekötős kapcsolatok, bizony hibába szaladhatunk bele (hiszen az nem helyes, hogy „Én fel fogok lebbezni”).
Vannak olyan igekötős szerkezetek is, melyeknél az ige önállóan értelmetlen és nem használatos. Az elválasztás itt ismét problematikus lehet, mert önmagában az ige furcsán hat. Nézzük például a befolyásol szót. Bár a be valóban igekötő, de a folyásol szó nem létezik nélküle. Ugyanez a helyzet a kifogásol és a kivitelez szavakkal is.

A magyar nyelv különleges ebből a szempontból

Bár – mint említettük – az angolban és más nyelvekben is léteznek igekötők, kevés helyen kapnak akkora szerepet, mint a mi anyanyelvünkben. Abban is egyedinek számít a magyar nyelv, hogy az igekötő több helyen is szerepelhet az igéhez képest: egybe- vagy különírva, vagy közbeékelve.

Az igekötők helyesírása: egybe vagy külön?

Így hatnak az igekötők az igékre

Nézzük meg egy kicsit részletesebben is, hogy miként képesek az igekötők befolyásolni egy-egy szó és ezzel egy mondat jelentését.
Utalhatnak például a cselekvés befejezettségére:

• Tegnap könyvet olvastam – Tegnap elolvastam a könyvet.

Ennek ellenkezőjére is képesek, azaz a cselekvés megkezdésére is vonatkozhatnak:

• Péter szeret olvasni – Péter megszerette az olvasást.

Azt is kifejezheti egy-egy igekötő, hogy a cselekvés hosszabb ideig tart:

• Átaludtam a filmet

Az -el, a -félre és a -le azt is kifejezhetik, hogy a cselekvés nem sikerült:

• Péter beszél – Péter félrebeszél / Nóri nézi a feladatot – Nóri elnézte a feladatot

Néha az igekötő csak kis mértékben változtatja meg a cselekvést:

• Építik az autópályát – Újjáépítik az autópályát

Máskor viszont teljes egészében új értelmet ad:

• Hoztak valami szépet - Létrehoztak valami szépet

Mitől függ, hogy hol szerepel az igekötő?

A magyar nyelv rendkívül rugalmas, ha az igekötő helyéről van szó. Azért van ez így, mert a jelentést is alapvetően meghatározza, hogy hova helyezzük az igekötőt:

• Ma feladom a csekket – Ma adom fel a csekket

Bár a változás árnyalatnyi, mégis érezzük, hogy a két mondat nem pontosan ugyanazt jelenti.
Ezzel együtt léteznek olyan szavak, melyek meghatározzák, hogy hova kerülhet az igekötő.
Ilyen például a mind és a belőle képzett szavak (mindenki, minden, mindig, mindenhol stb). Az igekötő csakis az ige előtt állhat:

• Mind megvan, amit kerestünk
• Mindenki eljött, akit meghívtunk
• Mindig elmegyünk moziba, ha jó filmet játszanak

Az ige után száműzik az igekötőt a következő szavak: kevés, összesen, ritkán, alig, nehezen, hiába.

• Kevés vendég jött el a bulinkra
• Ritkán megyek el futni, mert nincs időm

A nem és a se/sem szavak is ugyanígy hatnak a szórendre:

• Nem megyünk el moziba
• Azóta se mentem el moziba, amióta megszületett a kisfiam

A sok, sokan, sokszor, jobban, örökre szavaknál általában az ige után áll az igekötő, ugyanakkor itt bizonyos esetekben fordítva is működik a mondat.

• Sok ember jött el a buliba – Sok ember eljött a buliba
• Sokszor megyek el moziba egy héten – Sokszor elmegyek moziba egy héten
• Örökre szakadtunk el egymástól – Örökre elszakadtunk egymástól

Mi történik akkor, ha az ige és az igekötő közé beékelődik egy másik szó? Nos, ilyenkor az igekötő elválik az igétől, de nem tapad a közbeékelődő szóhoz.

• El akarok menni moziba
• Ide nem jönne köszönni
• Át is adták az új autópályát

Fordított szórendű igekötős szerkezetek

Léteznek a magyar nyelvben úgynevezett nyomatékos mondatok. Ide soroljuk például a kérdő, a tagadó és a felszólító mondatokat. Mindhárom esetben igaz, hogy az igekötőknél fordított szórendet kell alkalmaznunk, vagyis az igekötő az ige után kerül.
Kérdő mondatok:

• Hány filmet néztél meg idén?
• Mikor érkezik meg a vonatod?

Tagadó mondatok:

• Nem én vittem el a kocsit.
• Nem adta oda a kulcsot.

Felszólító mondatok?

• Csináld meg a házimunkát!
• Vidd fel a padlásra a létrát!

Az igekötők helyesírása

Az egybe- és különírás alapvetően a magyar nyelvtan igen nehéz területe.Az igekötők sajnos még jobban össze tudják zavarni a dolgokat. A szabályok szerencsére meglehetősen logikusak, úgyhogy nézzük meg a legfontosabbakat.
Ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybeírjuk:

• Megnézem, elviszed, átveszi

Ha az igekötő az ige után áll, különírjuk:

• Nézd meg
• Nem viszed el?

Kötőjelet kell tennünk a megismételt igekötők közé, majd egybeírnunk őket az igével

• Vissza-visszanéz
• meg-megáll

Ha a két igekötő ellentétes értelmű, akkor kötőjellel írjuk, az igétől pedig elválasztjuk

• Ki-be járkál
• Előre-hátra pillant

A közbeékelt szavaknál az igekötő külön szóként szerepel, sem az igével, sem a betoldott szóval nem írjuk egybe

• Ide ne gyere
• El akarok menni

Az igekötőként is használható határozószókat különírjuk az igétől, ha a határozói szerepükön van a hangsúly

• Ide jött (és nem máshova), de idejött hozzám
• Fenn marad a fán, de fennmarad egész éjjel

A határozószói névmásokat különírjuk az igétől, ha egyértelműen a személyes névmásra vonatkoznak. Akkor is, ha alakilag megegyeznek egy igekötővel.

• Neki megy az e-mail (és nem másnak), de nekimegy a falnak
• Hozzá megy feleségül, de hozzájárul a vizsgálathoz

Az igekötők elválasztása nem magától értetődő

Már általános iskolában megtanuljuk, hogy a szavakat szótagolva, a magánhangzók szerint választjuk el. A feladom szót ezek alapján így kéne elválasztani: fe-la-dom. Igen ám, de az igekötő itt is megváltoztatja a szabályt. Az igekötős igéket ugyanis mindig az igekötő és az ige határán választjuk el, függetlenül a magán- és mássalhangzók helyétől. Helyesen tehát így választjuk el a feladom szót: fel-a-dom.

Sok-sok szabályt említettünk az igekötők kapcsán, a legfontosabb azonban mégis az, hogy hagyatkozzunk a nyelvérzékünkre. Gondoljuk át, hogy mi a mondat értelme, mit szeretnénk kifejezni, és ez alapján próbáljunk a megfelelő helyesírásra törekedni.