62. A d végű igék felszólító módú, határozott (tárgyas) ragozású, egyes szám 2. személyű rövid alakját magánhangzó után hosszú [d]-vel, mássalhangzó után rövid [d]-vel ejtjük. Az írás azonban mindig feltünteti mind a tő végi d-t, mind a -d személyragot, így tehát két d-t írunk nemcsak az add, fedd (el), szedd, szidd, tudd, védd stb. alakokban, hanem az áldd, hordd, kezdd, küldd, mondd, oldd stb. formákban is. [Vö. 48., 59.]