50. Vannak olyan mássalhangzópárok, amelyeknek tagjait ugyanazon a helyen és módon képezzük, csakhogy az egyiket a hangszalagok rezgése nélkül, tehát zöngétlenül, a másikat a hangszalagok rezgésével, tehát zöngésen. Ezek a párok a következők: p – b, t – d, ty – gy, k – g, f – v, sz – z, s – zs, c – dz, cs – dzs. Ha a felsorolt hangok közül egy zöngétlen és egy zöngés mássalhangzó kerül egymás mellé, a kiejtésben az első hang zöngésség szempontjából többnyire hasonul az utána következőhöz. (A h-nak nincs zöngés párja, így zöngétlenít ugyan, de maga nem zöngésülhet. A v – bár van zöngétlen párja – a köznyelvben ugyancsak felemás viselkedést mutat: zöngétlenedik, de nem zöngésít.) Írásban a zöngésség szerinti hasonulást általában nem jelöljük. [Vö. 45.]

Ejtés Írás ablak + ban [ablagban] ablakban tűz + höz [tűszhöz] tűzhöz ad + hat [athat] adhat lök + dös [lögdös] lökdös szív + telen [szíftelen] szívtelen nép + dal [nébdal] népdal víz + szint [víszszint] vízszint eszik + belőle [eszigbelőle] eszik belőle hideg + tél [hidektél] hideg tél stb.