34. Mindig hosszú a magánhangzó az alábbi szóelemekben:

– az -ít, a -dít és a -sít képzőben, például: épít, építmény, tanít, tanító; buzdít, buzdítás, mozdít, mozdítva; állandósít, állandósítani;

– az -ú, -ű, -jú, -jű képzőben, például: egyenáramú, fehér falú, mérsékelt árú, négylábú; bőkezű, jószívű, nagy kiterjedésű, tiszta vizű; erős rugójú, hosszú szempillájú; éles elméjű, lapos tetejű [vö. 24.];

– a főnevek -tyú, -tyű és -attyú, -ettyű végződésében, például: fogantyú, sarkantyú; billentyű, töpörtyű; dugattyú, szivattyú; csengettyű, pörgettyű [vö. 23.];

– a -ból, -ből, a -ról, -ről és a -tól, -től ragban, például: szobából; erdőből; házról; tetőről; fától; víztől;

– a honnan? kérdésre felelő névutók -ól, -ől végződésében, például: alól, elől, felől, mellől.