228. A ch kétjegyű betű, amely egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang (k + sz) jele, de egyetlen jegyű, s így mindkettő egy betűnek számít az elválasztáskor. Ezért úgy kezeljük őket, mint a rövid mássalhangzókat jelölő magyar betűket, például: ar-chívum, ma-chináció, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen; he-xameter, ma-ximum, pra-xis, Ale-xandra, Me-xikó. Ha a ch és az x végű idegen szavak toldalékos formáit a szó és a toldalék érintkezésénél kell elválasztanunk, a ch-t és az x-et a következő sorba visszük át akkor, ha utánuk magánhangzó következik, például: almana-chot, ce-chem, pe-ches, bóra-xos, fi-xet, refle-xek, tele-xezünk; Bibera-chot, züri-chi, Féli-xé. A -val, -vel és a -vá, -vé ragos alakulatok elválasztása, például: pech-hel, bórax-szá; Bach-hal, Beatrix-szal vagy Beatrix-szel [vö. 216. b)]. A hosszú cch elválasztása: Bac-chus, Pinoc-chio.