166. Egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran alkotnak jelöletlen összetételt (pl. Kossuth-szobor = Kossuth szobra, Kossuth-nóta = Kossuthról szóló nóta). Ilyenkor a személynévhez a köznevet kötőjellel kapcsoljuk, például: Ady-vers, Balassi-strófa, Bessenyei-kúria, Celsius-fok, Jókai-villa, Kodály-módszer, Mária-lak, Nádasdy-kastély, Petőfi-kultusz; Deák-párt, Forrai-kórus, Lenkey-század, Szemere-kormány; Geiger–Müller-számlálócső, Hadrovics–Gáldi-szótár; Arany János-idézet, Bartók Béla-emlékév, Szent Benedek-rend, Szent István-nap. [Vö. 167., 126., 164.]

Ha egy személynévből és egy közszóból álló, kötőjeles írásmódú összetétel újabb taggal bővül, ezt a tagot kötőjellel fűzzük a személynevet tartalmazó összetételhez, például: Achilles-ín-szakadás, Munkácsy-kép-restaurálás, Oscar-díj-átadás. [Vö. 140.]

Az uralkodóházat jelentő ház, család és dinasztia szót kötőjellel kapcsoljuk a családnévhez, például: Anjou-ház, Árpád-ház, Jagelló-ház, Habsburg-család, Karoling-dinasztia. [Vö. 164.]

Ha a személynév és a köznév együtteséből köznév lett, az összetételt kisbetűvel kezdve egybeírjuk, például: ádámcsutka, krisztustövis, martinkemence, pálfordulás, röntgensugár, szentjánoskenyér. [Vö. 201.]