Találatok237 ms (262 db)

Magyar értelmező kéziszótár

beszélő B I. mn (mn-i ign is) 1. Beszéd(hangok) utánzására v. visszaadására képes. 2. beszélő viszony: a) <ismerősök között> felszínes kapcsolat; b) olyan viszony, hogy nincs közöttük harag, beszélnek egymással. 3. vál Beszédes, meggyőző. Tört beszélő címer: a tulajdonos nevét v. foglalkozását kifejező címer; Irodt beszélő név: hangzásával v. jelentésével viselőjének az egyéniségét kifejező név (pl. Szélházy). II. fn 1. Az, aki beszél, ill. előad, szónokol. 2. ritk vál Narrátor. 3. Fegyintézetben, zárdában stb. a látogatókkal való beszélgetésre haszn. helyiség. | Ilyen beszélgetésre adott engedély v. alkalom. Beszélőt kap. 4. nép Beszélőke.