Magyar értelmező kéziszótár

befog B ts ige 1. <Nyílást> tenyérrel elzár. | befogja vkinek a szemét: hátulról tenyerével eltakarja. | befogja a száját (vkinek): átv is, biz v. durva elhallgat(tat). 2. rég Átér, körülvesz. | Forrást befog: medencét épít köré, kifolyót készít hozzá. 3. Műsz Vmibe, vmi közé fog, és így rögzít, beerősít vmit. Satuba befog. 4. <Méhrajt> kaptárba juttat. 5. (t. n. is) (Igásállatot) vontatóul felszerszámozva kocsi, eke stb. elé köt. Befogja a lovat (a szekérbe). | (t. n. is) <Kocsit> így útra kész állapotba hoz. 6. Vmire, kül. munkára (erősen) igénybe vesz. Befog vmire v. vminek. 7. rég Letartóztat, bebörtönöz. 8. biz Beér, utolér. 9. <Anyag> bepiszkít, megfog vmit. Befogta a festék. | nép Beborít, belep.