Találatok152 ms (36 db)

Magyar értelmező kéziszótár

becses C mn 1. Különleges értékű <áru, tárgy>. | Megbecsült, féltve őrzött. Becses emlék. 2. ritk Tisztelt, szeretett. Becses vendég. 3. <Udvarias kif-ekben; levélben röv.: b.:> nagyra becsült. Megkaptam becses sorait. | gúny <Vki önző, öntelt voltának kif-ére.> Saját becses személyét félti. | nép tréf Vkinek a becses fele v. fertálya: alfele, feneke.