Találatok144 ms (46 db)

Magyar értelmező kéziszótár

bátor1 B I. mn 1. Aki veszélyben v. a veszélyes következmények tudatában is félelem nélkül, (legjobb) meggyőződése szerint cselekszik. 2. Ilyen személyre valló. Bátor beszéd. 3. <Henye udvariassági kif-ekben.> bátor vagyok v. vagyok bátor: bátorkodom. 4. Bátran: átv is a) bízvást, joggal; b) nép kétségtelenül. II. fn Bátor ember. A bátrak bátra. [tör]
bátor2 E ksz rég Ámbátor. [←bátor1]