Magyar értelmező kéziszótár

átfog B ts ige 1. Karjával, kezével körülfog, ill. hosszában v. szélességében átérve megfog vkit, vmit. Átfogja a lány derekát. 2. Szorosan körülvesz, összetart vmit (vmivel). 3. vál Hatókörében tart vmit. 4. <Területet> belát, áttekint. | <Elvont dolgot> egészében felfog. Átfogja a problémakört. 5. ritk <Lovakat> máshova fog be.