Magyar értelmező kéziszótár

álarc B fn 1. Az arc (teljes) elfedésére és így elváltoztatására való, gyak. emberi arcot v. állatfejet utánzó kellék. 2. <Kif-ekben: megtévesztő viselkedés, tettetés jelképeként.> A barátság álarcát ölti fel. 3. Védőálarc.